Egész nap bringázunk. Ne fékezz le előttem, légy szíves! Te meg ne gyere a fenekembe! · #abszurdom
Ne egyél a szilvából, lehet, hogy permetezve van! De eszem, imádom, ne mondd meg, hogy mit csináljak!
A melegtől, a rohanástól és egymás egész napos csesztetésétől kifulladva érkezünk vissza szállásunkra. Este koncert a kápolnában, annyira lassan tekertél, hogy most rohannunk kell. Elegem van az egészből, nem megyek veled sehova! Ne csináld már, hisz olyan jó lesz!
Kapkodva mosok hajat, még ez a rohadt víz is hideg, anyu gyerekkoromban úgy mondta: „fejet mosni”.
A hotelszobában égett szag kezd terjengeni, mondd, mi ez a szag?!
Nem tudom, már érkezik a recepciós, itt valami ég! Vizes hajjal állok a szoba és a gutaütés szélén.
Azt a ruhadarabot maguk tették fel a csillárra?
Jézus, szétrobbanok az idegességtől, ez baromi égő! Te tényleg feldobtad a csipkekombinémat a csillárra?! És mi a fenének? Azért, hogy megnevettesselek! Olyan szépnek látlak, ahogy nevetsz! És ennyire hülye vagy, hogy megfeledkeztél róla?! Igen, teljesen, de te meg minek kapcsolsz villanyt fényes nappal?!
Brass in the five, a koncert felejthetetlen. Az egész nap felejthetetlen.
Sok évvel később is őrzöm a szétégett nejlonkombinét. Mást vett el, én minden alkalommal nemet mondtam neki. Időnként felhív, még mindig a kombinén röhögünk.