Egy
Ha nagyon tetszene valaki, egy voltaképpen ismeretlen férfi, aki rám se hederít, mert csaja van, a facebookon piros a nő ruhája, akkor járnék a nyomában, mint egy árnyék vagy múltbéli emlék, és észrevenném, hogy ottfelejtette valahol a noteszét, benne telefonszámokkal, olyan emberek számával, akik ismerik őt, a barátai, munkatársai, családtagjai.
Magamhoz venném a noteszt, ez egy régi történet, még nem lapul mobiltelefon mindannyiunk zsebében, és elkezdeném hivogatni ezeket az embereket, elmondanám nekik, hogy jó vagyok, álmodozó vagyok, árnyék és múltbéli emlék vagyok, és megkérdezném, milyennek ismerik őt. Lenne, aki elkergetne, bolondnak tartana, és lenne olyan is, aki segítene, mert azt akarná, hogy ez az álmodozó nő megtalálja a férfit, akit keres. Elmondana róla jelentéktelennek gondolt részleteket, hova jár úszni, hol volt katona. Én meg a helyi lapban elkezdenék írásokat közölni, nem írnám, hogy keresem, csak annyit, hogy úszni jár, volt katona, ő meg egyszer a kávéja és a pirosruhás csaja mellől véletlenül rátalálna egy ilyen írásomra. Aztán elkezdené járni a várost, hogy egy ottfelejtett noteszre is rátaláljon.
Kettő
Egy időben a jazzklubba jártam, a Hollán Ernőbe. Különösen szerettem Milán hangját, és Szandai Mátyást is hallottam bőgőzni, istenem, miben halhatot meg ilyen fiatalon? 77-es volt. Én 76-os vagyok. Olyan, mint egy hívószám a halálraítéltek várótermében. Betegeinket nem érkezési sorrendben szólítjuk.
Egyszer egy lány megkérdezte: te divattervező vagy, ugyan, dehogy vagyok, csak bátran öltözöm. Kívül bátor vagyok.
A sok év alatt, míg a Hollánba jártam, sőt, talán egész életemben ez volt az egyetlen alkalom, hogy egy férfi az ismerkedés szándékával megszólított. Udvarias volt, bemutatkozott, Fehér Tamás, a sapkája is fehér, már a koncert elején kiszúrtam, milyen helyes férfi, ránézni se merek.
Belefagytam az ijedtségbe, lehet jéggel forrázni? Később emailcímeket gyártottam, fehertamas@gmail.com; tamasfeher@gmail.com; feher.t@gmail.com; tfeher@gmail.com; hotmaildotcomyahoo; pontosvesszővel elválasztva.
Válaszolt.
Három
Hosszasan leveleztünk, akkoriban szerettem hosszasan levelezni. Költő, tetszettek a versei, nekem is írt párat, dedikálta egyik kötetét. Súlytalan találkozások végtelenített sora, szombat délelőtt, délután, vasárnap délelőtt, délután. Unalmamban játszani vágytam, legyen valami kegyetlen, csak hogy el ne aludjak. Jegyet küldtem, Zeneakadémia, ötszáz ember is befér, ha megtalálsz, randizunk, de ha kisétálok a kapun, hazamegyek, és többé nem válaszolok a leveleidre. Gőgös vagyok.
Megtalált.
Négy
Kedvet kaptam a játékhoz, egyre vadabb és szürreálisabb. Katonatiszt, az szinte már nyomozó, hát nyomozzon ki, a Cirkóból pontban fél tízkor fogok kilépni, felszállok a villamosra, aztán végig a járdán, ha kiszúrom, hogy követ, annak is vége, ami még el sem kezdődött közöttünk. Nem szúrtam ki.
Nem is követett talán?
Öt
A biztonság unalom, és vele szemben nem a bizonytalanság, hanem az izgalom áll. Még fényképe sincs, csak egy keresztnév, kérlek szépen ne menj el vele, normális vagy, motorozni visz, neked tényleg teljesen elment az eszed?! Mindegy, csak egy hajszállal legyen szebb az ördög öreganyjánál, mindig is akartam motorozni, nem lesz baj, csak ne majrézz már kérlek, és hívd a rendőrséget, ha estig nem kerülnék elő. Jó, és mégis mi a fenét mondjak nekik?
Köszönöm, hogy aggódsz, te vagy a legjobb barátom!
Hat
Francia pasi, magyar lánnyal szeretne ismerkedni, szerinte szépek a magyar lányok, te meg jól beszélsz franciául. Na, ez nem az én szintem, légyszi ne csináld ezt velem, ugye nem adtad meg neki az elérhetőségemet, nem akarok senkivel se levelezni, de megadtam, szedd össze szépen magad és válaszolj neki ha ír, aztán menj ki hozzá mihamarabb.
Bonjour, szégyellem magam, dehogy akarok magyar lányokkal ismerkedni, csak hülyéskedtem, gondoltam most már írok neked, hogy legalább elnézést kérjek.
Ő tényleg nyomozó, az élete titkos, idióta vagyok, hogy képeket küldözgetek neki, ő is idióta, hogy képeket küldözget nekem, jézusom, de gyönyörű, intelligens férfi, írásban vagyunk szerelmesek.
Covid, teljes lezárás, az utcára se lehet kimenni, szerelmesnek se lehet lenni.
Hét
Fej- és nyaksebészet, a folyosón gégemetszett gépemberek, foglaljon helyet kérem, a beavatkozás során a mellékpajzsmirigyét is el fogjuk távolítani, ebbe vannak beleágyazódva a hangszalagjai, természetesen mindent megteszünk, részleges vagy teljes, időszakos vagy végleges, doktorúr, én a hangomból élek, nem lehetek benne abban a 25%-ban, nem minősül orvosi műhibának, itt írja alá kérem.
Szia, leülhetek? Ez itt a névjegyem, egy rádiócsatornát vezetek, szeretném, ha felhívnál, majd ha kikerültünk innen. Értem. Az orromtól a köldökömig lemoshatatlan sárga vagyok a jódtól, a nyakamon ez a szörnyű kötés, mondd, mégis mi tetszik neked bennem?
A hangod.
Nyolc
Furcsa pingvinléptekkel közeledett, a hátizsák csak fokozta a pingvinhatást, aztán leült mellém a padra ragyogni. Gyönyörűnek találtam. Azt mondta, autista, és azt is, hogy „négy dolog van, ami nélkül nem tudok élni: karamell, gesztenye, dió… és te!”, úristen, milyen szánalmasan nyálas duma, felfordul a gyomrom, azért teljes szívvel röhögök, ugye te mindenkinek ezt tolod? Nem jól fogod a kezem, elég ebből, hogyhogy nem fogom jól a kezed, már az elején szorongok, lehet egyáltalán rosszul fogni?